Szakszerű sebkezelés

A nem gyógyuló, vagy nehezen gyógyuló sebeket nevezik krónikus sebeknek is. A sebgyógyulás elhúzódását és a sebgyógyulást több ok akadályozhatja:

  • vérkeringés zavara: érszűkület, visszerek megbetegedése, nyiroködéma
  • cukorbetegség
  • véralvadási zavarok
  • olyan betegségek, amelyekben csökkent a szervezet ellenállóképessége
  • pajzsmirigy betegség
  • túlsúly, amely anyagcserebetegséggel társul
  • gyógyszerek, amelyek csökkentik a szövetek újraképződését, pl. szeroidok, kemoterápiás szerek
  • idős kor, alkoholizmus, nem megfelelő táplálkozás

A nem gyógyuló, krónikus sebek kezelésében az első lépés a seb okának pontos meghatározása, azaz a diagnózis felállítása. A diagnózis megalapozza a kezelés tervezését, mert nem csak a sebet kell kezelni, hanem az egész embert. Ezt úgy lehet meghatározni, hogy az alapbetegség kezelése nélkül nem lehet eredményes a sebkezelés, hiszen a szevezet egészséges vagy megfelelően kezelt működése szükséges a seb begyógyulásához.

A sebgyógyulás egy rendkívül összetett folyamat, amelyben a szervezet mozgósítja a védekező (immun) rendszerét, a vér-, és nyirokkeringést, a tápanyag-, hormon-, és vízháztartás minden tartalékát.

A seb kialakulásakor a szervezet mozgósítja azokat a sejteket, amelyek elszállítják az elhalt szöveteket, ártalmatlanná teszik a fertőzést okozó baktériumokat. A gyulladás megszünte után olyan un. növekedési faktorok képződnek, amelyek serkentik új szövetek kialakulását a seb helyén.

A nem gyógyuló sebek azért alakulnak ki, mert a gyulladás állandósul és akadályozott a szövetek újraképződését előmozdító növekedési faktorok temelődését.

A sebgyógyulást akadályozó legfontosabb okok:

  • sebképződés közben termelődött elhalt szövetek
  • a külső fertőzés, elsősorban baktériumok
  • elégtelen vérellátás

Kezelési elvek

A kezelési elvek széles körű kutatásokra és tapasztalatokra épülnek. A világszerte folyó kutatások eredményei alapján megállapíthatóak azok a bizonyítottan hatékony eljárások (evidenciák), amelyek arra törekednek, hogy lehetőleg kiküszöböljék a sebgyógyulást akadályozó okokat és megszüntessék a folyamatosan fennálló krónikus gyulladást.

Ezeket az ajánlásokat a szakszerű kezelést meghatározó irányelveknek nevezik.

A legfontosabb kezelési irányelvek

  • a seb okának – a diagnózisnak- megállapítása
  • a seb stádiumának a leírása:
    • a seben vannak elhalt szövetek,
    • a sebet gennyes, bűzös lepedék fedi,
    • a sebalap feltisztult, új szövetek kezdenek kialakulni,
    • a hámosodás megindult
  • az elhalt szövetek (nekrozis) eltávolítása
  • a seb fertőzöttségének (infekció) ellátása, pl. leoltás a sebről, a kórokozó megállapítására és az antibiotium érzékenység meghatározására, amennyiben szükséges célzott antibiotikum kezelés.

A megfelelő antibiotikum kezelés csökkenti azt a veszélyt, hogy a seben lévő baktériumok nem reagálnak a szükséges antibiotikumra ( ellenállóvá, azaz rezisztenssé válnak a kezelésre).  Meg kell nyerni a beteg együttműködését, be kell tartani a használati előírásokat, és meg kell akadályozni az önkezelést (meglévő antibiotikum használata).

  • a sebváladék ellenőrzése, mert a túlzott váladékozás macerálja a seb környékét, akadályozza a sebgyógyulást
  • fertőzés ellenőrzése (infekció kontroll) olyan eljárásokat jelent, amelyek megakadályozzák a seb fertőződését és ugyanakkor a fertőzött sebről a   baktériumok továbbterjedését a sebkezelő személyzetre, a környezetre vagy más betegekre ( gumikesztyű használata, fertőtlenítő kézmosás, az   elhasznált kötszerek gondos eltávolítása)
  • a sebet vagy a kezelést kísérő fájdalom kezelése
  • kutatások tették lehetővé az utóbbi évtizedekben olyan sebfedő anyagok előállítását, amelyek elősegítik a sebgyógyulást. Az új sebkezelők   kiküszöbölik a  mull-pólyák alkalmazását, amelyek hátráltatják a szakszerű és hatékony sebkezelést. Ezeknek a sebfedőknek az alkalmazását a betegeknek, a kezelésben segédkező hozzátartozóknak is meg kell tanulniuk!

   A szakszerű kezelést lehetővé tevő sebfedő anyagok használatának előnyei

  • minimális szövetkárosítás; csökken a fertőzés veszélye;
  • csökken a kezelést kísérő fájdalom;
  • a váladék eltávolítást elősegíti;
  • elősegíti a szövetek újraképződését (növekedési faktorok);
  • elősegíti a hámosodást (növekedési faktorok);
  • nedvesen tartja a szöveteket;
  • szakszerű használat esetén költséghatékony;
  • a vastag, ödémás alsó végtagok sebeinek a kezelésében a kompressziós pólya alkalmazása és más ödémamentesítő módszerek, amelyeket a   nyirokterapeuta végez nélkülözhetetlenek (kézi nyirokdrenázs, gyógytorna)
  • érsebészeti eljárások (visszérműtét, érszűkület kezelése)
  • egyéb kezelések, pl. lökéshullám kezelés, lágylézeres kezelés, stb.
  • gyógyszeres kezelés
  • megfelelő lábbeli/cipő
  • kisérő betegségek kezelése
  • tápláltsági állapot felmérése, hiánybetegségek, túlsúly
  • gondozás, a beteg és a hozzátartozók tájékoztatása, az otthoni kezelés oktatása

Hozzászólások